Hipnózis
Órák óta ülsz a kádban, testeddel együtt hűlt le a víz.
A szappanhab ködszerűen szétterült, ellepte a hajlatokat.
Halakat rajzolsz bele.
Kéken és fehéren úsznak körülötted,
mint gyöngyök a gyorsan hajtott biciklikerék küllőin,
hipnózisnál színesen forgó spirál.
Egy másik kádba sodródsz velük.
Még langyos itt a víz, megöregszel, mire elszivárog.
A teremtő fél
Csak havonta hozta szóba, aztán hetente,
majd másról sem beszélt. Először a jó lenne,
legvégül már úgy, hogy nem is lehetne máshogyan.
Egy szobát is berendezett neki: kiságy,
zenélő kacatok, kis cipő, mindenből kék,
majd a játék a nevekkel.
Egyik este nem jött haza, kimaradt a fiúkkal,
pedig már a kenyeret szelted a vacsorához:
a puha bélből csecsemőtestet formáztál,
és a cékla levével körbeöntözted a tetthelyet.
A ropogós kenyérhéj úgy hasadt a kés alatt,
mint császározásnál a női has.
Le is fényképezted, elküldted neki,
hogy szivárogjon belé is a félelmeidből.
Borítófotó: Freshome
